Amik vezetnek minket: jelzők szerepe az UX-ben

A jelzők (signifiers) teljesen új jövevények a Design of Everyday Things 2013-as új kiadásában. Ahogy a világ változik, a design és a UX elméleteinek is változnia kell: mikor az első kiadás született a PC-k és az internet még éppen csak bontogatták szárnyaikat. Donald Norman úgy érezte, hogy az affordancia fogalma (ezekről előző bejegyzésünkben olvashatsz) nem elég praktikus és könnyen megfogható, ahhoz, hogy designerek mindennapi munkájukba beépítsék azt. A digitális térben különösen nehézzé válik az érzékelhető affordanciák használata, így Norman az javasolja, hogy a megfelelő felhasználói élmény eléréséhez koncentráljunk inkább a megfelelő jelzők kiválasztására és beépítésére a designba. De mik is azok a jelzők?

November 5-e óta végre e-bookként is elérhető Donald Norman UX alapművének, a Design of Everyday Things-nek az új kiadása. Norman korszakalkotó könyve teljes ráncfelvarráson esett át, hogy 2013-ban is ugyanolyan releváns lehessen, mint 1988-ban volt, az első megjelenésekor. Új, modern példák segítik az elméleti részek megértését, amelyeket ráadásul a szerző az elmúlt két és fél évtized kutatási eredményeit figyelembe véve tovább finomított. Az új kiadás kapcsán arra vállalkozunk, hogy részletesen bemutassuk Norman alapelveit, amelyek remek elméleti hátteret nyújtanak akár új termékek felhasználói élményének tervezése, akár a felhasználói élmény tesztelése során. Ez sorozatunk második része a jelzőkről. Az előző rész az affordanciákról itt olvasható.

A felhasználóknak meg kell érteniük az eszközt vagy szolgáltatást, amelyet használni szeretnének. Iránymutatókra van szükségük, amelyek világossá teszik nekik, mire való egy funkció, mi történik éppen a rendszerben és milyen különböző lehetőségeik vannak. Olyan jelzéseket keresnek, amelyek segítenek kitalálni, mit is kéne tenniük. A tervező dolga, hogy ezeket a jelzőket biztosítsa a felhasználónak. A jó design világosan kommunikálja a felhasználó felé a célját, felépítését és kezelését.

A jelzők eligazítanak a világban

A jelzők a szemiotikának, a jelek és a jelrendszerek tudományának központi elemei. Donald Norman, akárcsak az affordanciákat a pszichológiából, a jelzőket a szemiotikától is kissé módosított jelentéstartalommal vette kölcsön: a jelző az ő értelmezésében bármilyen jelet, hangot, érzékelhető jelzést jelenthet – vagy akár ezeknek szándékos hiányát -, amely értelmezhető és jelentéssel bír a felhasználó számára. Mindnyájan detektívek vagyunk a mindennapokban: folyamatosan kutatjuk azokat a nyomokat, amelyek segítenek nekünk eligazodni komplex világunkban. Ezek a jelzők lehetnek tervezettek és szándékosak, mint egy nagy „TOLNI” felirat egy ajtón, de olyan komplexek és véletlenszerűek is, mint a várakozó emberek száma egy metró megállóban, amiből arra következtetünk, mikor ment el a vonat (az ilyen jeleket nevezi Norman szociális jelzőknek). Ahhoz, hogy a megfelelő információt közvetítse számunkra, nem szükséges, hogy egy jelző szándékos legyen: egy áruház reklám-zászlója éppen olyan jól megmutatja a szél irányát, mint egy direkt erre a célra kihelyezett lobogó.

Egyszerű tárgyaknál a jelzőket sokszor a rossz design „megjavítására” használják: az érzékelhető affordanciák tudat alatt üzennek, ezeknek a hiányában jöhet az elkerülhetetlen felcímkézés. Egy ajtó, amin látszik, hogy tolni vagy húzni kell sokkal kényelmesebb és kevesebb felhasználói hibához vezet, mint egy olyan, amin csak egy felirat jelzi, hogy húzni kell.

Mindnyájan detektívek vagyunk a mindennapokban: folyamatosan kutatjuk azokat a nyomokat, amelyek segítenek nekünk eligazodni komplex világunkban.

Jelző, affordanica, érzékelt affordancia?

Az affordanciák meghatározzák, milyen tevékenységekre van lehetőségünk az eszközzel, míg a jelzők megmutatják, pontosan hol, és hogyan. Az érzékelhető affordanciák, a rejtett affordanciák és a jelzések között sok hasonlóság van, de mást-mást jelentenek.

  • Az affordanciák azokat a lehetőségeket jelentik, amelyek egy felhasználó számára adottak, amikor interakcióba kerül egy eszközzel – lényegében bármivel a világban. Ezek közül némelyik érzékelhetőek a felhasználó számára, míg mások rejtve maradnak.
  • Az érzékelt affordanciák sokszor jelzőkként működnek, ilyen például a kilincs. Az érzékelt affordanciák nem mindig valósak: valami, ami ajtónak tűnik, nem feltétlenül az is.
  • A jelzők különféle jelzések, amelyek segítenek eligazodni a világban. Ezek lehetnek szimbólumok, feliratok, mint az „EXIT” tábla a kijáratnál, nyilak, amelyek a helyes irányba mutatnak,  használatot bemutató rajzok egy címkén, de akár csak kulturális kontextusban értelmezhető jelzések is (mint az üres metró megálló).

A jelzők egy eszköz vagy felhasználói felület tervezőjének fő kommunikációs eszközei, amelyekkel vezetheti a felhasználót. Ilyen értelemben fontosabbak a tervezők számára, mint az affordanciák, és nagyobb figyelmet érdemelnek a designerek részéről. Ha hiányoznak a megfelelő jelzők, akkor a felhasználó magára marad, mindenféle irányzék nélkül. Ha a jelzők jól és jó helyen jelennek meg, akkor a felhasználó soha nem érzi magát tanácstalannak, céljai elérésére tud koncentrálni, ahelyett hogy a kezelés kikísérletezése emésztené fel az energiáit.

Sorozatunk következő részében a mapping-gel folytatjuk: miért van az, hogy bizonyos eszközök kezelését egyből megértjük, míg másoknál évek után is folyton el kell gondolkodnunk, hogyan működnek?

A bejegyzés Donald Norman Design of Everyday Things című könyvének 1988-as és 2013-as kiadásának,  valamint Donald Norman jnd.org weboldalán található írásainak felhasználásával készült. 

Oszd meg bátran: Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.