Felhasználóbarátabb lett-e a világ?

1988-ban jelent meg Donald Norman The Design of Everyday Things című könyvének első kiadása. Norman a kognitív tudományokkal foglalkozó kutatóként rengeteget tett az UX népszerűsítéséért, könyve szinte kiáltványként értelmezhető a szakma számára. Később számos cégnél dolgozott UX tanácsadóként, sőt úgy tartják, az ő névjegyén díszelgett először az UX felirat, mikor az Apple alkalmazásában állt. Könyvét olvasva óhatatlanul is felmerült bennem a kérdés, hogy missziója sikeres volt e? Felhasználóbarátabbá vált-e a világunk az elmúlt több mint két évtizedben?

Norman könyvét olvasgatva izgalmas ráeszmélni, hogy az emberi viselkedés és motivációk mit sem változtak a digitális forradalom közepette. Szinte alig találunk olyan mondatot a könyvben, amely ne lenne alkalmazható – és megszívlelendő – a mai webes vagy mobil környezetben. A mai szemmel kissé anakronisztikus példáktól eltekintve egyáltalán nem tűnik elavult olvasmánynak a mű. A példák közt akadnak ma már megmosolyogtatóak, mint a vetítőgépre feltekerendő film usability problémája, amelyet látva a szerző megjövendöli, hogy a videokazetták hamarosan leváltják a bonyolult gépeket. Ám ezek a példák sem haszontalanok, hiszen az általuk megvilágított problémák ma is javában jelen vannak a legmodernebb fejlesztésekben is: feleslegesen túlbonyolított megoldások, amelyek vajmi kevés fogódzkodót adnak a felhasználóknak arra, hogyan is kezelje őket. Napjainkban is számos alkalommal felejtenek el a tervezők a felhasználó fejével gondolkodni, megpróbálni az újdonságokat a meglévő mentális modellekhez ötletesen illeszteni.

Sok helyen, úgy érzem sokat javult a helyzet mióta a könyv született: a világ felhasználói élménye jobb lett – legalábbis a világ szerencsésebb részén. Norman egyetemi diákjainak különösen bonyolult feladatot szokott kiadni, hogy elgondolkodtassa őket a funkciók számának növekedéséből fakadó elkerülhetetlen komplexitás problémájáról. A feladat során olyan eszközt kellett tervezniük és felhasználóbaráttá tenniük, amely egyesít magában egy rádiót, egy kazettás magnót, egy CD-lejátszót, egy telefont, egy üzenetrögzítőt, egy órát, egy ébresztőórát és egy lámpát. A 80-as évek végén a lentebb látható torzszüleményekhez hasonló ábrákkal álltak elő a diákok, azóta a technika meglepő megoldással szolgált a feladatra: a mai kor követelményeinek megfelelő szinten mindez kényelmesen elfér az előttem heverő 130 grammos okostelefonban.

Norman befejezhetetlen küldetést vállalt magára, amikor kitűzte, hogy felhasználóbarátabbá teszi a világot. De szerintem egész jól halad vele. Az elmúlt években rengeteg vállalat ébredt rá, hogy az UX az egyik legnagyobb versenyelőnye lehet termékeinek. A jó felhasználói élmény az, ami miatt lelkendezve mesélsz az új kütyüdről, ami miatt ajánlasz egy szoftvert barátaidnak, kollégáidnak. Vállalati környezetben a jó UX nagyobb produktivitást, jobb dolgozó elégedettséget, rövidebb betanulási időket és alacsonyabb hibaarányt eredményez. A modern fogyasztó elvárja, hogy a tervezők az ő igényeit legfontosabbként kezelve dolgozzanak, és pillanatok alatt sarokba vágja – akár virtuálisan, akár fizikailag – a rossz felhasználói élményt kínáló eszközt vagy szoftvert. Szerencsére ma a mércét már remek megoldások határozzák meg.

Azonban a végcél még messze van: mikor az ötvenes anyukák is könnyűszerrel navigálnak majd a digitális világban, minden szellemi energia befektetés nélkül váltogatva képernyők, eszközök és alkalmazások között, akkor elégedetten dőlhetnek majd hátra a designerek. Számomra már egész kényelmessé vált a nagy technológiai vállalatok által kínált UX szint, de az átlag végfelhasználók számára még mindig rengeteg absztrakt, megszokott mentális modelljeiknek ellentmondó megoldás ássa alá a modern technika használatának örömét. A huszonéves korai elfogadók lehet, hogy már vidáman kalandoznak a virtuális térben, de az egy generációval idősebbek számára még koránt sincs akadálymentesítve a terep. Van még bőven munka a 78 éves Norman professzor számára, hogy lelkesítse az UX-es szakemberek fiatal generációit.

Ez az írás egy sorozatunk bevezető darabja, amelyben fejezetről-fejezetre fogjuk bemutatni Donald Norman The Design of Everyday Things című könyvének legfontosabb tanulságait, amelyek ma ugyanolyan hasznosnak tűnnek, mint mikor a szerző majd 25 éve papírra vetette őket.

Oszd meg bátran: Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.