Crowdsourcing: ahol a szívsebész is kreatív lehet

A crowdsourcing a menedzsment szakma big data-ja: olyan fogalom, ami szuper menőnek tűnik, mindenki hallott róla, de kevesen tudják, mit is jelent pontosan. A két fogalom abban is hasonlít egymásra, hogy igazából nem új jelenségekről van szó, hanem már korábban is jól ismert dolgok újszerű alkalmazásáról. Magyarországon még kevés crowdsourcing-ra épülő kezdeményezés van: ezek egyike a Testbirds, amelynél én is dolgozom. Azon kevesek közé tartozunk, akik egy már működő, profitorientált üzleti modellt építettek fel erre a filozófiára alapozva, így mindennapi munkám során tényleg körülvesz a crowdtesting. Ebben a bejegyzésben saját tapasztalataim és korábbi kutatások alapján megpróbálom kissé világosabb tenni a fogalmat.

Honnan ered a crowdsourcing?

 

A crowdsourcing kifejezés Jeff Howe-tól származik, aki a Wired magazin munkatársaként figyelt fel arra a folyamatra, ahogy vállalkozások számukra ismeretlen magánemberek munkáját kezdik hasznosítani folyamataikban. Howe klasszikus példája a jelenségre a stockfotó-ipar átalakulása: korábban a cégek csak profi fotósoktól tudtak tematikus képeket vásárolni saját anyagaikhoz (jellemzően erre specializálódott ügynökségeken keresztül), és egy-egy fotó licencelési díja több tízezer forintot tett ki. Ma olyan online piactereken, mint iStockphoto, darabonként pár dollárért szerezhetünk be képeket bármilyen témában. Hogy történt ez?

A technika fejlődésével lecsökkentek a belépési korlátok (a belépőszintű tükörreflexes gépek ma 100.000 forintnál kezdődnek) így ma amatőrök és fél-profik versenyképes minőségű képeket képesek készíteni szabadidejükben. Ezzel párhuzamosan az internetnek hála sokkal könnyebben talál egymásra a kereslet és kínálat, így létrehozva a folyamathoz elengedhetetlen online találkozási pontokat eladó és vevő között. Az árak azért alacsonyabbak, mert a képek eladói ritkán tekintenek erre fő bevételi forrásukként: amúgy is szeretnek fotózni, örülnek a hobbijukból származó extra jövedelemnek.

A crowdsourcing igazi újdonsága, hogy tipikusan olyan munkaerőt ér el, ami addig látszólag nem is létezett a piac számára: magánemberek szabadidejükben, mellék projektként vállalják el ezeket a feladatokat, sokszor olyan képességeiket kamatoztatva, amikről sosem gondolták volna, hogy valaha pénzt keresnek majd vele.

Crowdsourcing: csak a valós teljesítmény számít

A crowdsourcing fontos tulajdonsága a nyitottsága: egy-egy feladatban jellemzően bárki részt vehet, aki rendelkezik a megfelelő képességekkel, esetleg tapasztalattal az elvégzéséhez. Ez a nyitottság különösen kreatív folyamatoknál lehet fontos, hiszen ez biztosítja, hogy az új, innovatív ötletek, megoldások bárkitől eljuthassanak a felhívás közzétevőjéhez: nem az számít, kitől származik valami, hanem a megoldás minősége kerül előtérbe. A crowdsourcing folyamatokban sokkal nagyobb hangsúly jut a munka minőségének, mint a hagyományos megbízói modellben: mivel a megbízó itt nem ismeri a munkavállalókat – jellemzően soha nem is találkozik velük – kizárólag az általuk nyújtott teljesítmény alapján ítélheti meg értéküket. Ha a legszebb logó egy egyetemistától érkezik, nem pedig a munkáját szintén beküldő neves grafikustól, az nem befolyásolja a végeredményt – ez ritkán történne így a hagyományos modellek esetében.

Ezt mi is mindennap látjuk projektjeink során: nem számít, hogy egy weboldalt érintő éles-látó visszajelzés vagy izgalmas hibajelentés egy veterán programozótól vagy egy IT-vel csak hobbi szinten foglalkozó alkotmányjogásztól érkezik, ha igazán hasznos és új dolgokat tár fel, ugyanolyan értékesnek találjuk.

Ahány feladat, annyi féle módszer

Tovább nehezíti a crowdsourcing fogalmának átlátását, hogy rengeteg alfajtája létezik, attól függően, hogy milyen képességeket és milyen formában von be egy projektbe. Összetett, kreatív folyamatoktól (grafikai tervezés, szövegírás stb.) egészen a monoton, de emberi intelligenciát igénylő, apró részfeladatokra bontható munkákig (pl. fotók feliratozása a rajta látható személyek alapján) rengeteg különféle feladat szervezhető ki a crowdnak. A feladat jellegétől függően teljesen más motivációs rendszert kell alkalmazni, valamint a folyamatok kezelése is teljesen különböző lehet.

Mi is az a crowd?

Már magát a crowdot sem könnyű definiálni: alapvetően emberek nagyobb csoportját értjük alatta, de a csoport mérete, összetétele és a csoporttagok közti viszony projektekként és módszertanokként változhat. Ma – mikor a csapból is a közösségi média, valamint a kollaboratív munka dicshimnusza folyik – szinte egyértelműnek tűnik, hogy a crowd valamiféle közösséget jelent. Ez azonban egyáltalán nem alapvető jellemzője a crowdsourcing-nak: Dan Woods a Forbes oldalán megjelent cikkében egyenesen azt állította 2009-es cikkében, hogy a crowd valójában csak egy jól hangzó, de üres kifejezés. Ez nagyon sarkított állítás – izgalmas cikkeket nehéz hangzatos kijelentések nélkül írni – de nagy igazság rejtőzik benne: crowdsourcing során valójában egymástól független emberek kreatív energiái és erőfeszítései hoznak létre remek eredményeket, amelyeket a feldolgozási folyamat során összesítünk vagy kiválasztjuk a nyertes megvalósítást.

A folyamat igazi előnye nem valamiféle újszerű közösségi munka modell, hanem hogy olyanoknak nyújt lehetőséget a részvételre, akik a crowdsourcing modell megjelenése előtt sosem vehettek volna részt ezeknek a feladatoknak megoldásában. Ez pedig mindkét félnek hatalmas előnyöket nyújt: a módszert alkalmazó szervezetek különféle háttérrel rendelkező emberek hatalmas halmazából meríthetnek munkaerőt és kreatív impulzusokat, míg a projektek résztvevői olyan képességeiket kamatoztathatják, amelyek korábban parlagon hevertek, vagy olyan projektekben vehetnek részt, amelyekről korábban nem is hallottak volna.

A folyamat igazi előnye nem valamiféle újszerű közösségi munka modell, hanem hogy olyanoknak nyújt lehetőséget a részvételre, akik a crowdsourcing modell megjelenése előtt sosem vehettek volna részt ezeknek a feladatoknak megoldásában.

A crowd jelenléte igenis kézzelfogható a módszert a gyakorlatban alkalmazva: projektjeink kapcsán mindig nagy élmény, hogy miután egy munkára való felhívást közzétettünk, lelkes résztvevők százai jelentkeznek. Szinte szédítő belegondolni, hogy egy fejenként pár órás feladatot húsz-harminc tesztelőnek kiosztva 24 óra leforgása alatt összességében több száz órányi munka kerül elvégzésre. Mi a tesztek eredményeit aggregáljuk, és mindenki fizetséget kap, ám egy verseny formában meghirdetett, kreatív pályázatnál is hasonlóan izgalmas számokat kaphatunk. Ha tíz grafikus vesz részt egy crowdsourcing projektben, és mindenki két munkanapot tölt azzal, hogy tudása legjavát nyújtva hozzon létre valamit, akkor 320 órányi kreatív energia megmozgatása során emelkedett ki a nyertesnek kiválasztott mű. Nem az számít, hogy van-e kollaboráció a résztvevők között – ez az elérendő eredménytől függ -, hanem az, hogy olyan tömegeknek van lehetősége részt venni szervezetek projektjeiben, akiknek minden képessége megvan ehhez, ám korábban szervezeti korlátok és a megfelelő technológiák hiánya miatt ez mégis elképzelhetetlen volt. Ezt jelenti valójában a tömeg fogalma, amikor a crowdsourcing-ról beszélünk és emiatt nyit izgalmas távlatokat.

Ha valaki szeretne igazán mélyen elmerülni a crowd izgalmas fogalmában, és kedveli a filozofikusabb eszmefuttatásokat, annak nagyon javaslom  James Surowiecki remek könyvét, amely még a crowdsourcing kifejezés megalkotása előtt született pár évvel: a “Tömegek bölcsessége” itt szerezhető be Amazonon.

Ha felkeltette érdeklődésedet a crowdsourcing, a Testbirds Fészekben regisztrálva te is kipróbálhatod magad tesztelőként!

Oszd meg bátran: Share on FacebookTweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.